Laborban növesztett vagy természetes? Mit mutat a fotó

Ugyanaz az anyag, kétféle növekedéssel

A laborban növesztett gyémánt gyémánt. Ugyanolyan köbös rácsban álló szén, mint az a kő, amely a köpenyben kristályosodott ki: azonos keménységgel, azonos törésmutatóval, azonos diszperzióval és azonos hővezetéssel. Nem imitáció. A cirkónia és a moissanit utánzat: más anyagok, amelyek kölcsönveszik a látványt. A laborban növesztett gyémánt semmit nem kölcsönöz, mert maga a dolog — csak kamrában nőtt néhány hét alatt, nem kőzetben, olyan időtávon, amelyet senki nem tud elképzelni.

Ez az egyetlen tény határoz meg minden mást. Mivel a kettő ugyanaz az anyag, minden próba, amely az anyag valamely tulajdonságát méri, csődöt mond a szétválasztásukban. Az ékszerész hőszondája mindkettőt átengedi. A ráleheléses próba — pára a táblán, majd a figyelés, ahogy felszáll — mindkettőt átengedi. Az üvegkarcolás csupán annyit mutat, hogy a kő keményebb az üvegnél, ami a gyémántra, a moissanitra és a zafírra egyaránt igaz. A súly, a fajsúly, a tűz és a ragyogás ugyanazt adja.

Mire jó és mire nem jó a fénykép

A fénykép több kérdésben hasznos bizonyíték, ebben az egyben viszont semennyire sem az. A gyémántot gyakran meg tudja különböztetni az utánzattól, mert az utánzat más anyag, és elárulja magát: a moissanit kettőződő fazettaéleket mutat, ha a koronán át, megfelelő szögből nézzük, a cirkónia szélesebben szórja a fényt, és a fazettatalálkozásai lekerekednek, az üvegben pedig buborékok látszanak. Ezeket a jeleket a valódi gyémánt és az utánzat megkülönböztetéséről szóló útmutatónk sorolja fel.

Amit viszont egyetlen fénykép sem rögzít, az a növekedés története. Az eredet abban van megírva, hogyan nőtt a kristály és mit őrzött meg közben, ezek a jegyek pedig vagy messze a fénykép felbontása alatt maradnak, vagy látható fényben egyáltalán nem mutatkoznak meg. A Carat minden követ természetesként, laborban növesztettként, utánzatként, kezeltként vagy ismeretlenként jelöl, és melléteszi az indoklást; ahol a fénykép semmi jobbat nem támaszt alá az ismeretlennél, ott ezt kell mondania.

HPHT és CVD: két növesztési út

A laboratóriumi gyémántok két eljárással készülnek, és az eljárás olyan nyomokat hagy maga után, amelyeket egy laboratórium el tud olvasni.

A nagy nyomású, magas hőmérsékletű eljárás (HPHT) présben állítja elő a köpenybeli körülményeket: a kristály olvadt fémolvadékban oldott szénből nő. Az így növesztett kövekben olykor apró fémzárványok maradnak ebből az olvadékból, amelyektől a kő néha gyengén reagál erős mágnesre, a szín pedig tömbös növekedési szektorokban ülhet meg, nem pedig a természetes kövekre jellemző sávokban.

A kémiai gőzfázisú leválasztás (CVD) széntartalmú gázból, rétegenként növeszti a kristályt egy lapos oltólemezre, ami egy irányba rendeződött finom rovátkákat és feszültséget hagyhat maga után. A frissen növesztett CVD-anyag gyakran barnás, és nagy részét utólag kezelik, hogy eltűnjön a színárnyalat — rendszerint HPHT-hőkezeléssel. A laborjelentés ezt fel fogja tüntetni.

Ebből semmi nem látszik fényképen. A zárványok mikroszkopikusak, a feszültséghez polarizált fény kell, a szektorszerkezet pedig csak mély ultraibolya fényben rajzolódik ki. Mindezt ismerni arra jó, hogy megértse, miért tud a laboratórium válaszolni a kérdésre — nem arra, hogy Ön is meg tudja válaszolni.

A rondisztra gravírozott felirat

A gyakorlati rövidítés a rondiszt: a kő legszélesebb részét körbefutó keskeny sáv. A legtöbb laboratóriumban minősített kövön lézerfelirat áll itt — a jelentés száma, laborban növesztett anyagnál pedig rendszerint a lab grown szavak vagy ennek rövidítése, mivel a nagy minősítő laboratóriumok megkövetelik az eredet feltüntetését. Mikroszkopikus, de 10x nagyítóval elolvasható.

Tartsa a nagyítót a szeméhez közel, a követ pedig emelje hozzá, erős fényt oldalra állítva, ne a háta mögé, és forgassa lassan a követ egy teljes körön át, közben a rondisztot figyelve. A karmok egy részét eltakarják, ezért a felirat rejtve maradhat.

Két figyelmeztetés. A felirat nyilvántartási adat, nem bizonyíték: úgy használja, hogy beüti a jelentés számát a kiállító laboratórium online keresőjébe, és ellenőrzi, egyezik-e a tömeg, a méret és a minősítés az Ön előtt fekvő kővel. A felirat hiánya pedig semmit nem bizonyít. A régebbi kövek, az újracsiszolt kövek és a minősítésre soha be nem adott kövek egyáltalán nem viselnek feliratot.

Mi dönti el valójában

A laborban növesztett és a természetes kő szétválasztása rutinszerű laboratóriumi munka, és máshol nem végezhető el. A műszerek háromféle dolgot tesznek:

• Mély ultraibolya fluoreszcenciás képalkotás. Rövid hullámú ultraibolya fényben felvillan a kő növekedési szerkezete — a természetes köveken koncentrikus zónásság, a növesztetteken szektoros vagy rétegzett szerkezet —, és az utánvilágítás is eltér.
• Spektroszkópia. A nagyon alacsony hőmérsékleten mért fotolumineszcencia olyan hibahelyeket tár fel, amelyek jelenléte és aránya elárulja, hogyan nőtt a kristály, és kezelték-e. Az infravörös spektroszkópia nitrogéntartalom szerint típusokba sorolja a köveket; egyes típusok a természetben gyakoriak, laboratóriumban ritkák.
• Nagyítás. A fémolvadék-zárványok, az oltókristály maradványai és a természetes ásványzárványok mind a maguk történetét mondják el 10x-től felfelé.

A kereskedők szűrőkészülékeket használnak, amelyek gyorsan két csoportba sorolnak: pass, vagyis átmegy, és refer, vagyis további vizsgálatra utalandó. A refer nem ítélet; azt jelenti, hogy a kő teljes vizsgálatot kíván. A végleges választ elismert gemmológiai laboratórium jelentése adja meg, és valódi értékű kőnél a vevő, az értékbecslő vagy a biztosító éppen ezt a jelentést fogja kérni.

Miért sokkal gyengébb a laborban növesztett kövek viszonteladása

A két kő ugyanaz az anyag, de nem ugyanaz a vagyontárgy, és az ok a kínálat. A természetes kínálat véges számú bányából érkezik, olyan ütemben, amelyet senki nem irányít. A laborban növesztett kínálat gyártási kérdés: több reaktor, több termék. A gyártási költségek a kapacitás bővülésével meredeken estek, a bolti árak pedig évről évre követték őket lefelé.

Ennek nyers következménye van az eladásra nézve. A használt piacon a vevő ahhoz méri az árat, amennyibe ma kerül egy ugyanolyan új kő, nem ahhoz, amennyit Ön fizetett — a mai megfelelője pedig olcsóbb a tavalyinál. Egy néhány éve vásárolt, laborban növesztett gyémánt jellemzően a vételárának csak kis hányadát hozza vissza, és sok kereskedő beszámítás nélkül egyáltalán nem vásárol ilyet.

A természetes gyémánt sem takarékbetét: a bolti árban benne van a kereskedő árrése, és a bolti ár meg a kereskedői ajánlat között tág a rés. A különbség annyi, hogy a természetes kövek viszonteladását olyan kínálat horgonyozza le, amelyet senki nem tud tetszés szerint bővíteni. A foglalatot mindez nem érinti, hiszen a fém megtartja a beolvasztási értékét, bármi üljön is benne — ez az egyik oka annak, hogy egy darabot három piacon érdemes értékelni.

Mit kérdezzen, és mit tehet hozzá egy alkalmazás

Ha vásárol, négy kérdés végzi el a munka javát. Van-e laborjelentés, és melyik laboratóriumtól. Mi a jelentés száma, hogy fizetés előtt utánanézhessen. Van-e felirat a kövön. És írásban rögzíti-e a számla az eredetet, hiszen erre támaszkodna, ha később kiderülne, hogy tévedés történt.

Ha a darab már az Öné, és nincs hozzá papír, olvassa el a fémjelet és az esetleges feliratot, kérje meg az ékszerészt, erősítse meg, hogy a kő gyémánt, nem utánzat, és küldje laboratóriumba, ha az eredet kérdése pénzt hordoz. A Carat leolvasása megmondja, mi a darab, mit mondanak a jelek, hogyan van csiszolva és foglalva a kő, és hol ér véget a bizonyíték — és megnevezi azt a vizsgálatot, amely a többit eldöntené. Kiindulópont ehhez a beszélgetéshez, nem pedig a helyettesítője.