Hőkezelt, olajozott, töltött: mibe kerül egy kezelés

A kezelt nem azonos a hamissal

A ma árult színes kövek szinte mindegyikét kezelték, és ez nem botrány. A kezelés a szakma elfogadott része, feltéve, hogy közlik — a számlán elvárt a feltüntetése. A hőkezelt zafír továbbra is természetes korund; a kemence fejezte be azt a munkát, amelyet a föld kezdett el. Az üvegimitáció ezzel szemben egészen más tárgy, és a két kérdést soha nem szabad összemosni.

Amin a kezelés változtat, az az ár — igen eltérő mértékben, aszerint, hogy mit végeztek el. Némely kezelés annyira megszokott, hogy a piac alapesetnek árazza, és a hiányáért fizet felárat. Más kezelések után a kő törékeny marad, vagy olyan színrétegen múlik, amelyet a szokásos viselés is elkophat, és ilyenkor a helyes ár a kezeletlen megfelelő kis töredéke. Szinte minden esetben nem látszik, melyikről van szó. A pénzt leginkább mozgató kezelések láthatatlanok a szem, a nagyító és a fénykép számára.

A hő, és a kezeletlen kő felára

A rubin és a zafír hőkezelése a drágakő-kereskedelem legrégebbi gyakorlatai közé tartozik, és azóta végzik, amióta kereskedelem létezik. Magas hőmérsékleten tartva a korund leadhatja zavaros, szürkés fátylát, feloldhatja a finom selyemzárványokat, és erősebb, egyenletesebb színbe rendeződhet. A változás maradandó és szerkezeti. Nincs lekopó bevonat, és nincs, ami kiszáradna: a hőkezelt zafír ugyanúgy tisztítható, foglalható és viselhető, mint a kezeletlen.

Mivel a hőkezelés szinte általános, a piac feltételezi. Az a finom rubin vagy zafír, amelynek laborjelentése szerint nincs hőkezelésre utaló jel, nagy felárral kel el az azonos színűnek látszó hőkezelt kőhöz képest, jelentős köveknél pedig ez a felár uralhatja az árat. Nem a szépségért fizetik — a hőkezelt kő akár azonosnak is látszhat —, hanem a ritkaságért, mert az a kő, amely segítség nélkül jutott el ehhez a színhez, nem gyakori. Ránézésre nem ítélhető meg: a gemmológus nagyítás alatt olvassa ki a zárványokból a magas hőmérséklet jeleit, a laboratórium pedig spektroszkópiával egészíti ki.

Olaj a smaragdban, és annak mértéke

A smaragd olyan repedésekkel nő, amelyek a felszínig érnek, és szinte mindegyiküket kitöltik a kő saját törésmutatójához közeli, színtelen anyaggal, hogy ezek a repedések ne fogják meg a fényt. Hagyományosan cédrusolajjal; a mai gyakorlat mesterséges gyantákat is használ. A kő tisztábbnak és zöldebbnek látszik. Ez elvárt, tisztaságjavításként közlik, és az a smaragd, amelyen egyáltalán nincs, elég szokatlan ahhoz, hogy saját felárat vigyen.

Két részlet fontosabb magánál a ténynél. Az első a mérték: a laboratóriumok nincs, csekély, közepes vagy jelentős fokozatban jelentik a javítást, és ez a skála azt tükrözi, hogy a látszólagos tisztaságból mennyi a töltőanyag és mennyi a kő. A csekély és a jelentős közti árkülönbség tág.

A második az, hogy az olaj nem örök. Évtizedek alatt kiszáradhat, összezsugorodhat vagy kiszivároghat, és a láthatatlanná vált repedések újra előtűnnek. A hő, a gőz, az oldószerek és az ultrahangos tisztítók mind gyorsítják ezt. Szerkezetileg semmi nem veszett el, és az az ékszerész, aki smaragddal dolgozik, meg tudja tisztítani és újraolajozni a követ. Mindez viszont annyit jelent: langyos víz, enyhe szappan, puha kefe — és semmi más.

Az ólomüveges töltés egészen más dolog

A rubin ólomüveggel való töltése nem egy jó kő javítása. Erősen repedezett, gyenge minőségű korundon végzett eljárás, amely enélkül eladhatatlan volna. Az anyagot ólomban gazdag üveggel hevítik; az üveg végigfolyik a repedéshálózaton és megköt, valamivé fogva össze a darabokat, ami összetart, és vörös kőnek látszik. A legrosszabb anyagban az üveg teszi ki annak nagy részét, amit a kezében tart.

Az ilyen kő az összehasonlítható hőkezelt rubin kis töredékét éri, és a különbség nem ízlés kérdése. Az ólomüveg lágy, és vegyileg olyan módokon sérülékeny, ahogyan a korund nem.

• A javítás közbeni szokásos műhelyhő — a sín méretre vétele, egy karom megújítása — megzavarosíthatja, kilyuggathatja vagy összeroskaszthatja a töltést.
• A citromlé, a háztartási vízkőoldók és egyes ékszertisztító fürdők megmarják az üveget.
• Az ultrahangos és a gőzös tisztítás kihajthatja a töltést a kőből.

Aki a kövön dolgozik, annak ezt előre meg kell mondani, ami csak akkor lehetséges, ha Ön tudja. Nagyítás alatt a gemmológus látja a bezárt gázbuborékokat a töltött csatornákban, és a mentükben futó kék-narancs villanást.

Diffúzió, és a rétegben élő szín

A diffúzió során a követ színező elemmel érintkezve hevítik, így a szín a felszín közelében alakul ki, nem az anyag teljes testében. A titándiffúzió kék színt hoz létre a zafírban; a berilliumdiffúzió a narancs és a sárga felé tolja a korundot, olykor mélyebbre is behatolva.

A következmény gyakorlati. Mivel a szín egy rétegben ül, minden, ami felületet vesz el, színt is elvesz. A rondiszton keletkező csorbulás alóla halvány anyagot tárhat fel, az újrapolírozás pedig — a lekopott kő szokásos orvossága — leszedheti a színt, vagy foltossá teheti. Ezt nem évekkel később, a műhelyasztalnál kellene felfedezni.

A besugárzott és hőkezelt kék topáz külön kategóriába tartozik, és ezt érdemes nyíltan kimondani, mert feleslegesen aggasztja az embereket. A kék topáz szinte mindegyike közel színtelen anyagként indult, majd besugározták és hőkezelték. A szín tartós, az anyag közönséges topáz, és ahol a kezelés szabályozott, ott a köveket eladás előtt visszatartják és ellenőrzik. Nem olyan kezelés, amely miatt aggódni kellene. Egyszerűen ez az oka annak, hogy a kék topáz olcsó.

Festés, stabilizálás és impregnálás

A likacsos és szemcsés anyagok saját kezeléseket vonzanak.

• Jáde. A fehérített és polimerrel impregnált jadeit, valamint a festett jadeit egyaránt gyakori. A szakma elkülöníti a kezeletlen anyagot a fehérítettől, a festettől és a mindkettőn átesettől, az árkülönbség pedig óriási. A festék fakul, a polimer pedig megsárgulhat.
• Lazurit. A halvány vagy szürkés anyagot mélyebb kékre festik, olykor viaszolják is, a festék pedig átdörzsölődhet a törlőruhára.
• Türkiz. A piacon lévő türkiz többségét gyantával stabilizálják, ami megkeményíti a krétás anyagot, és megakadályozza, hogy olajat szívjon magába és színt váltson. A stabilizált türkiz tisztességes termék; a festett vagy újrasajtolt anyag sokkal olcsóbb.
• Gyöngy. A fehérítés rutinszerű, a festés gyakori, és mindkettőt fel kell tüntetni.

Ettől még egyik darab sem lesz értéktelen. Attól lesz fontos a leírás — és ezért számít a számlán álló szöveg annyit, amennyit maga a kő.

Mire képes a fénykép, és mi dönti el a kérdést

A fénykép hordoz valamennyit abból, amit a kezelés hátrahagy: az anyaghoz képest túl egyenletes színt, egy repedés mentén futó, nem odaillő színű villanást, a megcsorbult rondisztot, amely alóla halványabb követ mutat, a hasadékban összegyűlt festéket. Ezek okot adnak a kérdésre, választ soha. A Carat az ilyen megfigyeléseket kezelésre utaló jelként rögzíti, az indoklással együtt, és ahol a bizonyíték elfogy, ott ezt ki is mondja, ahelyett hogy találgatna.

A kérdést gemmológiai laboratórium dönti el: nagyítással, spektroszkópiával, a nehezebb esetekben pedig kémiai elemzéssel. Bármilyen valóban értékes színes kőnél a komoly vevő ezt a jelentést kéri, és ez a különbség aközött, hogy a követ annak adja el, ami, vagy annak, aminek remélte. Hogy megéri-e kifizetni a díjat, annak megítéléséhez az ékszerek értékéről szóló útmutató veszi végig azt a három piacot, amelyen egy darab egyszerre áll, a gyémántban előforduló külön kezelésekről pedig a gyémánt valódiságáról szóló útmutató szól.